A minap olvastam egy újságban, amint egy édesanya szomorúan meséli, miként változott meg,  serdülő lánya. A lány, aki eleddig szinte barátnői viszonyban volt anyjával, minden fontos és kevésbé fontos dolgot megbeszélt szüleivel. A lány, anyja elmondása szerint igazi mintagyerek (volt!!!), minden szülői kérést elfogadott és teljesített. De történt, hogy serdülőként megismerkedett egy fiúval, és azóta alig van otthon, anyjával semmit nem közöl, még, ha kérdezi, akkor sem, sőt mindenben a fiú kérése és véleménye az irányadó. Egyre elmérgesedő viszonyukat szeretné javítani az édesanya.
Elemezzük egy kicsit a helyzetet! Az, hogy egy gyerek baráti viszonyban van szüleivel, ez sokunk számára irigylésre méltó. Bár sok szülőtől hallottam, hogy ez nem mindig üdvös, hiszen akkor oda a tekintély. Ebben a kérdésben nem kívánok döntést hozni, és egyik vagy másik tábort erősíteni. Azt gondolom, döntse el mindenki maga, milyen viszonyt kíván gyermekeivel kialakítani.
Ha többször végigolvassuk a történetet, észrevesszük, hogy a serdülő lány kicsinek mintagyerek volt. Ezzel szeretnék egy kicsit foglalkozni. A mintagyerek a szülők kérését szinte gondolkodás nélkül teljesíti. Tudom, nagyon sokan vágynak ilyen gyerekre, de had világítsam meg, hogy ez nem mindig olyan kifizetődő. Most, ha nagyon kemény akarok lenni, megkérdezném, hogy szuverén, önálló gyereket akarsz, vagy egy kis rabszolgát??! Tudom az önálló, gondolkodó gyerek néha szembeszáll a szülők kérésével. Sőt néha megkérdőjelezi szülei döntését. Igen, előfordul, hogy meg kell magyaráznod, hogy, ha te napi 10 szál cigit szívsz, akkor miért várod el tőle, hogy ő ki se próbálja? Igen ez nehéz, hogy néha megmondja a véleményét, nem lehet mindent „lenyomni a gyerek torkán”. De azt hiszem a gyerek-nevelésnek, kölcsönös kapcsolatnak kell lennie, amikor a gyermekünk fejlődése a cél, nem az hogy ’bólogató Jánost’ neveljünk belőle. Mert ugye lehetséges, hogy kiskorában mindent szülei szava szerint tesz, de akkor a fenti esetből okulva, ez bizony serdülőkorban nagyot változhat. Mert, ha eddig is gondolkodás nélkül követte valaki elvárásait, akkor miért várjuk el, hogy később ne ezt csinálja. Mert az látható a serdülő lány esetében is, hogy tulajdonképpen minden ugyanúgy folytatódik az életében, csak közben ’főnököt váltott’. Csak a szülőnek tűnik fel, hogy most már nem hallgat rá, igen, mert most már a fiú lett a követendő példa. Nos ez itt a nagy veszély. Mert az ugye kiszámíthatatlan, hogy serdülőként, sok szabad idejében éppen kivel fut össze, kinek tanait fogja elvakultan követni. Mert, ha egyre inkább a jól nevelt gyerek formálásán igyekszünk, akkor páncél nélkül engedjük az ellenség karmai közé. Mert serdülőként mér nem állunk mellette, nem tudjuk megvédeni, s akkor már hiába mondjuk, hogy gondolkozz gyerekem, ez így nem jó. Ha arra tanítottuk, hogy ne gondolkodjon, hanem kövessen, akkor serdülőként nem fogod erre rászoktatni.
Az önállóságra nevelést már kicsi gyerekkorban el kell kezdeni. Ha kialakítod benne, hogy mérlegelje, amit hall, és merje elmondani a véleményét, hozzon döntéseket saját életével kapcsolatban, akkor azt az ilyen néha veszélyes helyzetekben is alkalmazni fogja.
Egy-két tanács, hogyan segítheted gyermeked önállóságát:
Hagyd gyermeked döntést hozni.
Ezt már egy 2-3 évessel is el lehet kezdeni: most sétáljunk vagy játszótérre menjünk? A piros vagy a zöld pulóveredet szeretnéd felvenni?
Ovis, kisiskolás gyereket nyugodtan bevonhatunk a különórák kiválasztásában. Mert ugye, te hiába álmodtál neki sport karriert, ha ő inkább sakkszakkörre szeretne járni. További fontos előny az önállóság növekedése mellett, hogy a gyerek önbizalma is nő, hiszen engem is meghallgatnak a szüleim, tehát fontos vagyok nekik. Továbbá, az örökös ellenállását is csökkenti, mert tényleg megéli a gyerek, hogy szava van a családban, és beleszólhat saját élete alakulásába.

Mutass tiszteletet gyermeked erőfeszítései iránt.
Ha gyermeked a cipőfűzőjével bajlódik, és nem mindig sikerül, ezért néha ideges. Ne kösd be helyette, hanem bátorítsd, hogy ez bizony nehéz feladat, sokat kell gyakorolni. Mert, ha hiszed, ha nem ez a cipőkötés egy 4-5 éves gyerek ujjainak igen bonyolult feladat. Vagy, ha nem tudja megcsinálni a leckéjét, ne készítsd el helyette, inkább segíts neki megérteni. Mert ezzel tanul a legtöbbet. ( Ha meghaladja a képességeidet a gyerek leckéje, akkor a tanártól vagy felsőbb évestől is kérhettek segítséget.)
Fontos szabály, hogy ne halat adj a gyereknek, hanem tanítsd meg halászni.
Ne tegyél fel túl sok kérdést.
Mozi, kirándulás, buli után elég, ha csak annyit kérdezel, hogy jó volt-e, vagy hogyan érezte magát. Ezt követően, az iszonyú kíváncsi szülők még feltehetik azt a kérdést, hogy mesélnél róla? De, ha a gyerek nem akar mesélni, ne nyaggasd. Ha valami nem úgy sikerült, ahogy a gyerek elképzelte, azt úgyis látod az arcán. Akkor mondhatod neki, hogy szeretnél neki segíteni, mesélje el, miért ilyen szomorú/ ideges. Ilyenkor is tiszteletben kell tartanod, ha visszautasít és nem mond semmit. Talán később.
Ne siesd el a válaszadást.
Ez egy érdekes pont. Arra gondolok most, hogy néha vissza lehet dobni a labdát, és megkérdezheted, hogy szerinted, miért van ez így? Például: Anya, apa miért ilyen későn jön haza minden este? Ha ilyen kérdések esetén visszadobod a labdát: Szerinted miért? Egy5-6 éves már tudja a választ, hogy apának sokat kell dolgoznia, sok a munka. Előny, hogy ha visszakérdezel, akkor a gyerek egy kicsit sajátjának érzi a problémát, és soha nem felejti el, hogy mi az oka a dolognak.
A szülő nem mindenható, mások segítségét is igénybe lehet venni.
Először is leesik az a teher a válladról, hogy neked mindent tudnod kellene. Nyugodtan mondhatod, hogy ezt megnézzük a lexikonban, megkérdezzük a tanárt. Ezzel arra tanítod gyermeked, hogy rajtad kívül sok minden és sok mindenki van, aki segíthet, nem kell tőled függenie. Ezért nem lesz olyan tragikus az elválás majd fiatal korában, nem fog félni kilépni a nagybetűs életbe, mert tudja, hogy a szülein kívül mástól is lehet segítséget kérni.
Ne vedd el a reményt!
„Nem akarom, hogy csalódás érjen!”
„Még túl fiatal vagy!”
„Jaj, ne viccelj, ez neked nem fog menni!”
Könyörgöm, legalább had próbálja meg. Igen tudom, minden szülőnek fáj, ha a gyerekét csalódás éri. De, ha ki sem próbál dolgokat, csak a biztonságos határai között mozog, hogyan fogja tudni, mire képes. Milyen torz énképe lesz? Vagy túlértékeli magát, vagy még azt sem próbálja ki, amit biztosan tudna. Ez a viselkedés nem igazán kifizetődő felnőtt korban. Inkább kérd meg, hogy hogyan gondolja azt a dolgot, vagy miért szeretné ezt vagy azt? Ezzel sokkal jobban megismered. Egy gyerek nagyra értékeli, ha szülei segítségével mehet végig egy nagyon göröngyös úton, aminek a végén az az örömteli érzése lesz, hogy megcsináltam! Ez a hatékonyság érzés az alapja az önértékelésnek. .
Remélem sikerült megvilágítanom, hogy nem mindig a szófogadó gyerek nevelése a  legjobb.
Inkább mondjon néha nemet, gondolkodjon és akkor nem fog vakon senkit sem követni.

További érdekességek és titkok a gyermeknevelés világából a weboldalamon:

www.szuperszulo.hu