A szabályok bevezetése nem egyszerű. Több szempontot kell figyelembe venni. Ha valamit megtiltasz, cserébe ajánlj fel a gyereknek valami más tevékenységet. Az ő szabadságát se vedd el teljesen.

Ha egyszer megtiltottad, akkor az legyen tilos akkor is, amikor a barátnőd van nálatok, vagy ha a férjed fizetésemelést kapott és nagyon boldog vagy.

A szabály az szabály, ami tilos, az mindig tilos. Ez a következetes nevelés.

Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy a szabály bizonyos körülmények között nem áll, tehát, ha anya barátnője nálunk van, akkor nyugodtan lehet rángatni a telefon zsinórját, akkor ne várd el a gyerektől, hogy máskor betartsa. Persze tudom, hogy az ember nem gép, nem lehet mindig mindent betartatni. Ezért arra figyelj, hogy az esetek többségében tartsd be. Tehát 10 esetből legalább 7-szer, mert akkor a gyerek is érti, hogy itt ezt vagy azt nem szabad.

Fontos kiemelni, hogy az élet nem ilyen szép. Megtiltod, hogy ne nyomkodja a videó gombjait, és kb. 125ezerszer fogja nyomkodni. Ekkor azt próbálja, hogy tényleg tilos az a dolog?? Tényleg nem szabad?? Ne aggódj ezek  miatt, ezt minden gyerek így csinálja, a normális fejlődés velejárója.

 Beszélnem kell még a szabályok belsővé válásáról, szakszóval interiorizációjáról, ami azt jelenti, hogy a gyerek először csak a tiltó személy jelenlevésekor tartja be a szabályokat, viszont, ha kimegy a szobából, akkor ugyanúgy folytatja, mint addig. Ez csak bizonyos agyi érettség következtében fog változni. Amikor már a szabályt belsővé, tehát magáévá tette, akkor következik be, hogy betartja a szabályt akkor is, ha senki nincs a szobában.

Figyeljetek arra is, hogy ne essetek a túlszabályozás csapdájába. Ne csináld ezt, nem szabad azt… A gyerek reggeltől-estig csak ezt hallja. Az egész élete csak tiltásokból áll, ezt szinte lehetetlen betartani. Igen a konnektor, meg az úttest tényleg tilos, de gondold végig, hogy a tiltások mellett, miket tudsz neki felajánlani. Ilyen esetekben meglesz a gyereknek az az élménye, hogy ezt lehet csinálni, sőt van amiben ő dönthet. Pl: sétakor nem mindig kell a játszótérre menni, tudom ott végre találkozol más mamákkal, de 1-2 nap a héten megengedhető, hogy a gyerek válassza meg a séta irányát. Sokszor kapom azt a választ, hogy akkor csak megyünk az utcán és semmi értelme. Lehet, hogy neked semmi értelme, de neki igen. Nem látunk a gyerek fejébe, de lehet, hogy a másik irányba pont van egy lépcső, amit megmászni kész kihívás. Vagy arra olyan jó kavicsokat lehet találni, vagy hogy az ottani másmilyen házakról, fényekről, hangokról ne is beszéljek. Ez ( fények, hangok…) a gyerek számára mind újdonság és nagyon érdekes. Próbálj néha a gyerek fejével gondolkodni.

Képzeld el, milyen nehéz lehet, ha mindig szabályoznak, lassan a levegővételedet is engedéllyel teheted. Valld be, te sem bírnád sokáig. Lázadnál, próbálnál szabadságot kicsikarni magadnak.

 

Szabályoknál a másik fontos dolog a tiltás komolysága és jellege.Pl: Jajj, ne csináld ezt… és finoman elveszed a gyerek kezét a tv gombjaitól, mert tudod apa nem szereti és jön a hosszas magyarázat.

1.      A kisgyermek, főleg másfél-két éves kora előtt még nincs birtokában saját anyanyelvének annyira, hogy megértse a hosszas magyarázatot. Ezért arcjelekből, mimikából tájékozódik. Elég csak annyit mondani, hogy NE!! Ha a mamája arca kicsit komoly és rögtön utána kedvesen mosolyogva beszél,magyarázkodik, ez a gyerek számára nem jelent igazi tiltást. Ha komoly vagy, morcos az arcod, és a hangod is egy kicsit keményebb, esetleg hangosabb, akkor abból érti a gyerek, hogy most a mamám mérges, ezt nem szabad csinálni.

Fontos megjegyezni, hogy a rossz cselekedetet azonnal kövesse a tiltás, mert a gyerek időérzete még nem kialakult, tehát, ha 5-10 perc múlva magyarázod meg neki, hogy tilos ez meg az, akkor a gyerek nem tudja összekötni a cselekedettel, és nem érti mire vonatkozik a tiltás. Többszöri ismétlés után köti össze a cselekedetet a tiltással.

Itt sem azt mondom, hogy ordítozz a gyerekkel, de ugye már te is láttál olyan nagyit, aki csípőre tett kézzel vigyorogva mondja, hogy enyje.-benyje…és a gyerek meg mosolyog, mert ezt nem értelmezi tiltásnak.


2.      Másik fontos eleme a tiltásnak a szabályok betartása. A demokratikus nevelésű családokra jellemző, hogy kompromisszumra hajlandóak.(ami nagyon jó)

Pl: a játszótéren:

-         Most már mennünk kell.

-         De anya még egy csúszást…

-         Jól van, de csak egyet.

Ezekben az esetekben arra kell figyelni arra, hogy tényleg egy csúszás után indulni kell. Tehát az újraírt szabályt be kell tartani, különben belekerülsz egy ördögi körbe, hogy anya légyszi még egyet… és ennek soha nincs vége. S, ha egy gyerek azt tapasztalja, hogy a módosított szabály is érvénytelen, akkor a szavad később sem lesz szentírás.

 

A szabályok kialakításánál is a következetesség a legfontosabb. Így elkerülhető, hogy a végén a gyerek irányítja az egész családot.