Április 2-án Mosonmagyaróváron megnyílik Magyarország első autista nappali foglalkoztató háza. Az esemény jelentősége, hogy az országban így először lesz lehetőség arra, hogy autisták biztonságos körülmények között élhessenek, szakemberek felügyelete mellett. Jelenleg 60 ezer családban van Magyarországon autista, ami azt jelenti, hogy 60 ezer helyen kell megoldani az állandó felügyeletet. Ennek a betegségnek ugyanis éppen az a lényege, hogy az autista, a társadalom elvárásaihoz képest abnormálisan viselkedik. Ezért a kölcsönös félreértések, konfliktusok, veszélyes és önveszélyes helyzetek elkerülése érdekében van szükség a folyamatos felügyeletre, ahogy ezt világhírű filmek és színészek segítségével megismerhette a világ. Elég csak a 4 Oscar díjat nyert Esőemberre (Dustin Hoffman és Tom Cruise), vagy A kód neve: Merkúr (Bruce Willis és Alec Baldwin) című filmekre gondolni. A ház átadásának időpontja sem véletlen, hiszen április 2-án van az ENSZ által kezdeményezett autizmus világnapja, immár negyedik alkalommal. Az „Autista Ház” létrejöttét egyébként egy civil szervezet, a Mosonmagyaróvári Rotary Club kezdeményezte és hozta létre azt az eddig példa nélküli összefogást, amely megteremtette a szükséges anyagi fedezetet a ház működéséhez.

Budapest, 2012. március 26.
Rotary sajtóTovábbi információ: Hollós János 30 940 1772 hollos@ttmedia.hu

Ma már termékek sokaságából válogathatunk nem csak a baba gondozásában, hanem már az áldott állapotban lévő kismama ápolásában is. Mit egyen, hogy ne hízzon el csúnyán, ne nőjenek rajta narancsbőrös hurkák, terhes csíkok, mit tornázzon, hogyan őrizze meg fittségét, bőre rugalmasságát. Van, aki ezt dicséri, a másik amazt ajánlja, ki sem igazodunk, elbizonytalanodunk a bőség zavarában. Pedig nagyon fontos, hogy jól tájékozottak legyünk, mert minden magunkra kent krém, kozmetikum hatással lehet a méhben fejlődő magzatra is. Az a leendő anyuka várja felelősséggel kisbabáját, aki természetes anyagokból készült termékeket fogyaszt, használ kívül, belül már a várandósság hosszú hónapjaiban is. Ezzel a szíve alatt fejlődő kis életet és saját maga egészségét is óvja. Szülés után hamar visszanyeri régi alakját, szépségét.

Az újszülött gondozásában még ajánlatosabb a természetes alapanyagú termékek használata, hiszen a baba bőre sokkal érzékenyebb, mint a felnőtteké, nem is beszélve arról, hogy jóval odébb van még a szobatisztaság. Nem mindegy, mivel kenjük a ki-kipirosodó babapopsit, mivel mossuk a bársonyos bőrt, a pelyhes hajat, a fejbőrt, hogyan védekezzünk a napfény káros hatásaival szemben. Ráadásul még azt sem tudjuk, nincs-e valamilyen allergiája, érzékenysége a kicsinek. S ha a sok óvintézkedés mellett mégis megvan a baj, milyen szerekkel tehetjük jóvá? Ezernyi kérdés, amivel meg kell birkóznia elsősorban az édesanyának, hogy egészséges, elégedett, boldog gyermekszempár nézzen vissza rá a babakocsiból.

S aztán, ahogy cseperedik szemünk fénye, újabb kérdések merülnek fel, mikor és mivel kezdjük mosni a kibújt tejfogakat, hogyan óvjuk a kúszó-mászó, eső-kelő babánk bőrét, mivel mossuk a mindenbe belenyúló szurtos kezecskéket. Szerencsére mindenben bő a választék, csak legyünk résen, ne sajnáljuk az időt, tájékozódjunk, olvassuk el figyelmesen, melyik készítmény miből készült, milyen vegyszereket tartalmaz. Kerüljük a mesterséges, mérgező hatóanyagokat, hogy egészséges felnőttet neveljünk gyermekünkből, aki majdan önálló életében is tiszteli, áldja, használja a természet sokszínű, hasznos adományait. Végezetül had ajánljuk a várandós kismamák és kisgyermekes anyukák figyelmébe a Légy Szép! online áruház Baba – Mama ápoló termékeit melyek kizárólag a természet ajándékaiból készültek, hogy óvjanak babákat és mamákat egyaránt!

Légy Szép!

A szeleburdi lombtündér kedves és izgalmas történetein keresztül a gyerekek – és szüleik – bepillanthatnak a tündérek titokzatos világába, és mire a tündérmese bonyodalma megoldódik, kicsik és nagyok megtanulják, hogy sokkal több dolog köt minket össze egymással és a természettel, mint ami elválaszt!

Fülöp Monika újabb meséjében nem mindennapi kaland vár Röpkére, a kedves lombtündérre, akinek ezúttal a tündérek otthonait és az erdőt kell megmentenie. Vele tart Virág, a tündérlelkű kislány és annak jószívű ám házsártos barátja, Csizmadia bácsi. Röpke újabb barátra is lel, Bencére, a segítőkész kisfiúra, akinek nagypapája sok bonyodalmat okoz a tündérek erdejében. Az erdő megmentőit ezúttal is Őrzel, a tündér ifjakra felügyelő angyal kíséri, ám ez alkalommal Röpke tündértestvérein is rajta kell tartania a szemét. A lélegzetelállító küldetés során a gyerekek megismerkednek az Ezüst-tisztást vigyázó kedves bokoremberrel, és a fák bölcs, ám félénk szellemeivel is. Az izgalmas történet és a szívhez szóló üzenetek mellett most is a természeté, a környezetvédelemé és a tündérek csodálatos világáé a főszerep. És hogy mi köze van Röpkének a Föld Tündéreihez? A választ e megható tündérmese rejti!

Részlet a könyvből:

- Kukucs! – röppent Virág orra elé Röpke, amint kilépett az ajtón kedves barátnője.

- Röpke! Hát eljöttél? Már azt hittem…

- Szervusz! Hívtál, hát itt vagyok. Hiszen megígértem! Egy tündér sosem szegheti meg a szavát.

- Egyedül érkeztél? – kukkantott Virág kíváncsian Röpke mögé.

- Őrzel hozott. És nem csak azért, mert így sokkal gyorsabb.

- Egy újabb küldetés? – csillant fel a kislány szeme.

- Őrzel akarta elsőként elmesélni neked, de ő éppen Csizmadia bácsinál van, kifényesíti kicsit.

- Mint egy cipőt? – csodálkozott Virág.

- Dehogy! A szívét vizsgálja meg, és ha nem elég fényes a benne égő láng, feljebb csavarja. Úgy mondja, fényesíti. Lemegyünk hozzájuk? Útközben mindent elmesélek.

- Persze. Ülj a tenyerembe!

- A tündérek otthonait nagy veszély fenyegeti – mondta szomorúan Röpke, miközben Virág tenyerébe huppant. - Ki akarják vágni a fákat, amelyek lombjai között élünk.

- Ki tenne ilyet, és miért? – nézett rá aggódva Virág.

- A nevüket nem tudom, csak azt, hogy hatalmas autókkal jöttek az erdőbe, bejárták annak valamennyi szegletét, megijesztették az erdő összes lakóját. Éppen a Lombpalota alatt álltak meg. Az egyik autóból kiszállt egy ember – úgy láttam, az inge alatt egy hordót cipel -, és azt kiáltotta: „Itt lesz az én házam!”. Gondolhatod, hogy megijedtünk. Sok tündér addig haza sem mert jönni, amíg el nem mentek. Ez a hangos ember éppen az erdő közepén szeretne lakni, azt mondta, egy villában. Csak azt nem értem, hogyan lehet valamiben lakni, amivel esztek, és főleg, miért kell ahhoz építkezni, meg fákat kivágni…

- Ez nem olyan villa – magyarázta Virág. - Így hívják azokat a díszes nagy házakat, ahol szintén emberek laknak. De azt én sem tudom, hogy miért kell ehhez bántani az erdőt.

Közben leértek az udvarra, ahol Csizmadia bácsi, az öreg házmester söprögetett fütyörészve. Őrzel, az angyal épphogy odébb tudott libbenni egyik igencsak nagyra sikeredett suhintása elől.

- Őrzel! Őrzel! – kiáltotta Virág, s miközben az angyalhoz sietett, majd’ fellökte öreg barátját.

- Kisasszony! – csóválta a fejét a házmester. - Nem elég, hogy észre sem veszel, még el is gázolsz?

- Bocsánat, Csizmadia bácsi. Nézd! Visszajöttek! Itt vannak!

- Kik?

- A tündér barátnőm, Röpke, és az őrangyala, Őrzel.

- Na, és aztán? Mi is itt vagyunk. Ők mégsem kiabálnak ennyire.

- Mert az angyalok nem szoktak kiabálni. Csak fényesíteni. Egyébként is, honnan tetszik tudni? Talán látja őket?

- Hát, azt éppen nem mondanám. Viszont Süti az imént megugatott valakit, pedig rajtam kívül más nem volt itt.

- Csak egy hatalmas, hófehér angyal – tárta szélesre a karjait Virág, Őrzel előtt. - Úgy örülök nektek! Ugye, sokáig maradtok?

- Szervusz, kicsi Virág – üdvözölte az angyal. – Hogy meddig maradunk, nem tudom, de újra szükségünk van a segítségedre.

- Tudom, bajban van az erdő.

- Megpróbáltunk beszélni azokkal az emberekkel, de akármit tettünk, egyikük sem hallotta meg a hangunkat. Arra gondoltunk, te talán segíthetsz.

Hogy mi történt ezután, és vajon sikerül-e megmenteni a Lombpalotát, megtaláljátok Fülöp Monika: Röpke, A Lombpalota megmentése című könyvében!

A könyv kapható a könyvesboltokban, a Tesco és az Auchan áruházakban, az online könyváruházakban és a kiadónál.

A minap olvastam egy újságban, amint egy édesanya szomorúan meséli, miként változott meg,  serdülő lánya. A lány, aki eleddig szinte barátnői viszonyban volt anyjával, minden fontos és kevésbé fontos dolgot megbeszélt szüleivel. A lány, anyja elmondása szerint igazi mintagyerek (volt!!!), minden szülői kérést elfogadott és teljesített. De történt, hogy serdülőként megismerkedett egy fiúval, és azóta alig van otthon, anyjával semmit nem közöl, még, ha kérdezi, akkor sem, sőt mindenben a fiú kérése és véleménye az irányadó. Egyre elmérgesedő viszonyukat szeretné javítani az édesanya.

Elemezzük egy kicsit a helyzetet! Az, hogy egy gyerek baráti viszonyban van szüleivel, ez sokunk számára irigylésre méltó. Bár sok szülőtől hallottam, hogy ez nem mindig üdvös, hiszen akkor oda a tekintély. Ebben a kérdésben nem kívánok döntést hozni, és egyik vagy másik tábort erősíteni. Azt gondolom, döntse el mindenki maga, milyen viszonyt kíván gyermekeivel kialakítani.Ha többször végigolvassuk a történetet, észrevesszük, hogy a serdülő lány kicsinek mintagyerek volt. Ezzel szeretnék egy kicsit foglalkozni. A mintagyerek a szülők kérését szinte gondolkodás nélkül teljesíti. Tudom, nagyon sokan vágynak ilyen gyerekre, de had világítsam meg, hogy ez nem mindig olyan kifizetődő. Most, ha nagyon kemény akarok lenni, megkérdezném, hogy szuverén, önálló gyereket akarsz, vagy egy kis rabszolgát??! Tudom az önálló, gondolkodó gyerek néha szembeszáll a szülők kérésével. Sőt néha megkérdőjelezi szülei döntését. Igen, előfordul, hogy meg kell magyaráznod, hogy, ha te napi 10 szál cigit szívsz, akkor miért várod el tőle, hogy ő ki se próbálja? Igen ez nehéz, hogy néha megmondja a véleményét, nem lehet mindent „lenyomni a gyerek torkán”. De azt hiszem a gyerek-nevelésnek, kölcsönös kapcsolatnak kell lennie, amikor a gyermekünk fejlődése a cél, nem az hogy ’bólogató Jánost’ neveljünk belőle. Mert ugye lehetséges, hogy kiskorában mindent szülei szava szerint tesz, de akkor a fenti esetből okulva, ez bizony serdülőkorban nagyot változhat. Mert, ha eddig is gondolkodás nélkül követte valaki elvárásait, akkor miért várjuk el, hogy később ne ezt csinálja. Mert az látható a serdülő lány esetében is, hogy tulajdonképpen minden ugyanúgy folytatódik az életében, csak közben ’főnököt váltott’. Csak a szülőnek tűnik fel, hogy most már nem hallgat rá, igen, mert most már a fiú lett a követendő példa. Nos ez itt a nagy veszély. Mert az ugye kiszámíthatatlan, hogy serdülőként, sok szabad idejében éppen kivel fut össze, kinek tanait fogja elvakultan követni. Mert, ha egyre inkább a jól nevelt gyerek formálásán igyekszünk, akkor páncél nélkül engedjük az ellenség karmai közé. Mert serdülőként mér nem állunk mellette, nem tudjuk megvédeni, s akkor már hiába mondjuk, hogy gondolkozz gyerekem, ez így nem jó. Ha arra tanítottuk, hogy ne gondolkodjon, hanem kövessen, akkor serdülőként nem fogod erre rászoktatni. Az önállóságra nevelést már kicsi gyerekkorban el kell kezdeni. Ha kialakítod benne, hogy mérlegelje, amit hall, és merje elmondani a véleményét, hozzon döntéseket saját életével kapcsolatban, akkor azt az ilyen néha veszélyes helyzetekben is alkalmazni fogja.Egy-két tanács, hogyan segítheted gyermeked önállóságát: 

Hagyd gyermeked döntést hozni. Ezt már egy 2-3 évessel is el lehet kezdeni: most sétáljunk vagy játszótérre menjünk? A piros vagy a zöld pulóveredet szeretnéd felvenni?Ovis, kisiskolás gyereket nyugodtan bevonhatunk a különórák kiválasztásában. Mert ugye, te hiába álmodtál neki sport karriert, ha ő inkább sakkszakkörre szeretne járni. További fontos előny az önállóság növekedése mellett, hogy a gyerek önbizalma is nő, hiszen engem is meghallgatnak a szüleim, tehát fontos vagyok nekik. Továbbá, az örökös ellenállását is csökkenti, mert tényleg megéli a gyerek, hogy szava van a családban, és beleszólhat saját élete alakulásába.

Mutass tiszteletet gyermeked erőfeszítései iránt. Ha gyermeked a cipőfűzőjével bajlódik, és nem mindig sikerül, ezért néha ideges. Ne kösd be helyette, hanem bátorítsd, hogy ez bizony nehéz feladat, sokat kell gyakorolni. Mert, ha hiszed, ha nem ez a cipőkötés egy 4-5 éves gyerek ujjainak igen bonyolult feladat. Vagy, ha nem tudja megcsinálni a leckéjét, ne készítsd el helyette, inkább segíts neki megérteni. Mert ezzel tanul a legtöbbet. ( Ha meghaladja a képességeidet a gyerek leckéje, akkor a tanártól vagy felsőbb évestől is kérhettek segítséget.)Fontos szabály, hogy ne halat adj a gyereknek, hanem tanítsd meg halászni. 

Ne tegyél fel túl sok kérdést. Mozi, kirándulás, buli után elég, ha csak annyit kérdezel, hogy jó volt-e, vagy hogyan érezte magát. Ezt követően, az iszonyú kíváncsi szülők még feltehetik azt a kérdést, hogy mesélnél róla? De, ha a gyerek nem akar mesélni, ne nyaggasd. Ha valami nem úgy sikerült, ahogy a gyerek elképzelte, azt úgyis látod az arcán. Akkor mondhatod neki, hogy szeretnél neki segíteni, mesélje el, miért ilyen szomorú/ ideges. Ilyenkor is tiszteletben kell tartanod, ha visszautasít és nem mond semmit. Talán később.

Ne siesd el a válaszadást. Ez egy érdekes pont. Arra gondolok most, hogy néha vissza lehet dobni a labdát, és megkérdezheted, hogy szerinted, miért van ez így? Például: Anya, apa miért ilyen későn jön haza minden este? Ha ilyen kérdések esetén visszadobod a labdát: Szerinted miért? Egy5-6 éves már tudja a választ, hogy apának sokat kell dolgoznia, sok a munka. Előny, hogy ha visszakérdezel, akkor a gyerek egy kicsit sajátjának érzi a problémát, és soha nem felejti el, hogy mi az oka a dolognak.

A szülő nem mindenható, mások segítségét is igénybe lehet venni. Először is leesik az a teher a válladról, hogy neked mindent tudnod kellene. Nyugodtan mondhatod, hogy ezt megnézzük a lexikonban, megkérdezzük a tanárt. Ezzel arra tanítod gyermeked, hogy rajtad kívül sok minden és sok mindenki van, aki segíthet, nem kell tőled függenie. Ezért nem lesz olyan tragikus az elválás majd fiatal korában, nem fog félni kilépni a nagybetűs életbe, mert tudja, hogy a szülein kívül mástól is lehet segítséget kérni. Ne vedd el a reményt!„Nem akarom, hogy csalódás érjen!”„Még túl fiatal vagy!”„Jaj, ne viccelj, ez neked nem fog menni!”Könyörgöm, legalább had próbálja meg. Igen tudom, minden szülőnek fáj, ha a gyerekét csalódás éri. De, ha ki sem próbál dolgokat, csak a biztonságos határai között mozog, hogyan fogja tudni, mire képes. Milyen torz énképe lesz? Vagy túlértékeli magát, vagy még azt sem próbálja ki, amit biztosan tudna. Ez a viselkedés nem igazán kifizetődő felnőtt korban. Inkább kérd meg, hogy hogyan gondolja azt a dolgot, vagy miért szeretné ezt vagy azt? Ezzel sokkal jobban megismered. Egy gyerek nagyra értékeli, ha szülei segítségével mehet végig egy nagyon göröngyös úton, aminek a végén az az örömteli érzése lesz, hogy megcsináltam! Ez a hatékonyság érzés az alapja az önértékelésnek. .Remélem sikerült megvilágítanom, hogy nem mindig a szófogadó gyerek nevelése a  legjobb.Inkább mondjon néha nemet, gondolkodjon és akkor nem fog vakon senkit sem követni.

További érdekességek és titkok a gyermeknevelés világából a weboldalamon:www.szuperszulo.hu

Héjja Edit

Úgy gondolom minden gondos szülő észreveszi, ha gyermeke magatartása megváltozott, tehát valami problémája van. Egy ovis vagy kisiskolás gyermektől nem várhatjuk el, hogy hosszasan elmeséli mi bántja, mert még nincs olyan magasan fejlett kifejező készsége, tehát próbálkozzunk inkább a rajz, szerepjáték formákkal. Itt szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy sem rajzból sem szerep- vagy bábjátékból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Az értelmezés szakember feladata, bizony ezért tanulnak olyan hosszasan az egyetemen. Elégedjünk meg azzal, hogy adunk egy feszültségelvezető csatornát a gyerek kezébe. A gondjait el fogja tudni játszani, le fogja tudni rajzolni és ha rájön, hogy ez egy jó megoldás, akkor használni fogja más stresszes helyzetben is. De ez csak akkor érhető el, ha a szülő nem kérdezgeti, hogy annak a ronda robotnak miért van olyan hatalmas hegyes foga, és miért nem piros annak a kislánynak a ruhája. A feszültségkiélés lényege, hogy szabadon áramoljon a felgyülemlett energia és ne kelljen logikai határok közé szorítani. Hagyjuk, hogy a gyerek kijátssza és kirajzolja magából a feszültséget! Ha a látvány, nekünk szülőknek nagyon riasztó, akkor konzultáljunk egy szakemberrel.

Az agresszív gyerekről szinte ugyanezeket leírhatnám azzal a különbséggel, hogy ő nem a körmét rágja, hanem másokon próbálja levezetni feszültségét. Igen tudom, ez társadalmilag nem elfogadott, tehát meg kell tiltani a gyereknek, Ezzel egyet is értek, de soha ne felejtsük el, ha az egyik feszültségelvezető csatornát elzárjuk, akkor nyitni kell egy másikat. Tehát ha megtiltjuk az agresszív megnyilvánulásokat, akkor adni kell a gyerek kezébe egy másik utat, ahol elvezetheti a felgyülemlett energiáját. Ez lehet a sport, ill. a fent említett játék vagy rajz. Mert ugye azt nem kell magyaráznom, hogy, ha egy tűzhányót felülről bedugaszolunk, akkor a láva vagy más utat keres ( ilyen esetekben általában testi tünetekről beszélünk), vagy egy idő után felrobban ( riasztó dühkitörések, amelyek irányíthatatlanok). Ez a gyerekekkel is így működik!!! Persze minden magatartás és viselkedésprobléma hátterében valamilyen ok húzódik. Nincs alapállásból agresszív vagy szorongó gyerek, ennek mindig valamilyen oka van. Most ne legyél ideges, hogy biztos rossz szülő vagy, mert a te gyereked is produkál néha ilyen tüneteket. Még nem találkoztam olyan viselkedésproblémás gyerekkel, akinek a szülei szándékosan betegítették meg gyereküket. Igen ajánlatos megkeresni az okokat, de kérlek, bízd ezt szakemberre. Nagyon sokféle technika van, amivel kideríthető, hogy egy gyerek mit gondol a világról, milyen kép van a fejében, és hol vannak érzékeny pontok.

Szeretnék még szólni azokról a gyerekekről, akiket gyakran a szorongó kategóriába sorolnak, de talán a legjobb kifejezés az, hogy bátortalan. Ezek a gyerekek szinte soha nem akarnak semmi újat kipróbálni. ( kérlek ne keverd össze az autista gyerekekkel, akik mereven ragaszkodnak a saját biztos világukhoz) Normálisan működő gyermek, de őrülten tiltakozik az érdekes, ám ismeretlen különórák, foglalkozások, időtöltések ellen. Számára a világ inkább félelmetes, mint felfedeznivaló izgalmas dolog. Ennek sokszor az állhat a hátterében, hogy a normál élete is annyi feszültséget tartalmaz, hogy köszöni neki nem fér bele több. Örül, hogy a napi dolgokat valahogy fel tudja dolgozni. Gyakran előfordul, hogy ez a visszahúzódás csak időszakos probléma, pl. kistestvér születésekor, költözéskor, ovi vagy iskolakezdéskor… Mi felnőttek is így vagyunk ezzel, ha például új munkahelyünk van, ahol még az is probléma, hogy megtaláljuk a saját irodánkat, megjegyezzük a kollégák nevét, kiben bízhatunk, kiben nem, megfeleljünk a főnöknek. Ebben az időszakban valószínű te sem szeretnél búvárkodni tanulni, pedig az milyen jó. Lehet, hogy jó, de egyszerűen ezekben a napokban nincs rá energia, hiszen a napi dolgok felemésztik az energiád többségét. Kérlek vedd ezt figyelembe, ha újdonsággal kínálod gyermeked.Fontos még szólni a teljesítmény-kényszeres gyerekekről. Sajnos a mai társadalomban szinte elvárás, hogy már suli előtt olvasson, általános iskola végére pedig legyen egy , esetleg két nyelvvizsgája!( Neked volt???)

Szóval ez a társadalmi beállítottság termeli ki a teljesítménykényszeres gyerekeket. Rajtuk olyan nagy a nyomás, hogy mindig tökéletesen teljesítsenek, hogy egy idő után csak védekezni tudnak. Legjellemzőbb tünet, hogy szinte semmi nem akarnak csinálni, mert számukra minden tevékenység feladat, sajnos súlyosabb esetekben még a játszótér is. Mert még ott is kiderülhet, hogy nem tökéletesen viselkedik, vagy a homokvára nem szimmetrikus. Tudom, hogy minden szülő azt szeretné, ha gyermeke az életben nagyon jó eséllyel indulna, de soha ne feledd el, hiába van valakinek 2-3 nyelvvizsgája, ha kényszerek, alkoholizmus, munkamánia, önértékelési zavar is társul ehhez. Szerinted így boldog??? Biztos, hogy ezt akartad?? Tehát csak óvatosan az elvárásokkal, mert néha nagyon megbosszulja magát.Ezt a cikket nem dorgálásnak vagy ijesztgetésnek szántam, de egy kis odafigyeléssel elkerülhetőek ezek a problémák és tényleg okos és harmonikus gyereked lesz.A fent említett problémák hátterében sokféle ok húzódhat, ezek felderítését bízd szakemberre, te szülőként csak szeresd a gyereked, ha nem tökéletes, akkor is.

Héjja Edit

Héjja Edit

Idézet Fülöp Monika:
Röpke – Egy lombtündér igaz története című könyvéből

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis tündér, akit Röpkének hívtak. Röpke mindig vidám volt, mint a tündérek általában, és nagyon szeretett játszani. Kedvenc huncutságai közé tartozott, hogy ide-oda röpködve a fák között, az arra járó emberek orrát megcsiklandozta. Mire azok nagyokat tüsszentettek. Ilyenkor a kis tündér kacagva röppent egyik virágkehelyről a másikra, s minden arra járó tündérnek elmesélte, hogyan lehet meghapciztatni az embereket. Figyelmeztette is őt sokszor Őrzel, a tündér ifjakra felügyelő angyal, hogy hagyja abba az emberek birizgálását. Röpke azonban rá sem hederített. Alig várta, hogy arra jöjjön egy ember, akit tüsszentésre ingerelhet.
Történt egyszer, hogy amikor Röpke megcsiklandozta egy nagyra nőtt férfiember orrát, az odacsapott, s noha magát is orrba vágta, úgy arrébb taszajtotta a kis tündért, hogy az nekivágódott egy óriási fa kemény törzsének, és letörött az egyik szárnya. Röpke a földre esett. Hiába próbált újra és újra felemelkedni, nem sikerült neki. Ami nem is csoda, hiszen egy szárnnyal még a tündérek sem tudnak repülni. Végül, a sok próbálkozásban elfáradva, leült a fa tövébe. Már biztosan keresnek – gondolta magában. S bár nem akarta, elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor ért oda Őrzel, az angyal, aki mérgelődve faggatni kezdte:
-    Röpke! Mit csinálsz itt? És egyáltalán, tudod te hány óra van? Este nyolc! Rég otthon lenne a helyed a Lombpalotában. De te csak üldögélsz, itt, mint akinek semmi dolga, és még sírsz is. Mi történt?
-    Nem tudok repülni. Hogy menjek így haza? – szipogta elkeseredetten a kis tündér.
-    Hogyhogy nem tudsz repülni? Reggel még tudtál – méregette Őrzel gyanakodva kis védencét.
-    Hát, reggel még tudtam, de aztán letörött az egyik szárnyam, mert nekirepültem ennek a hatalmas fának – felelte még mindig könnyes szemmel Röpke.
-    Mondd, miért érzem azt, hogy valami huncutság is volt a dologban? – kérdezte összevont szemöldökkel Őrzel.
-    Csak egy kicsi – szipogott Röpke – egy egészen kicsi… csiki-miki.
-    Csiki-miki? – csattant fel Őrzel. - Hát nem megmondtam neked, hogy ne birizgáld az embereket?
-    De, mondtad – válaszolta szemlesütve a kis tündér, és újra sírva fakadt.
-    No, jól van, ne sírj! Majd én hazaviszlek – s egy szempillantás alatt a magasba emelkedtek.

A tündérek otthonait a fák lombjai rejtik. Emberi szemnek jóformán láthatatlanok. Pedig micsoda élet folyik a se vége se hossza lombok között! Tündércsaládok ezrei élnek a susogó falevelek meghitt biztonságában, megszelídített szellőből és csillogó harmatból épített apró buborékházakban. A házak falai átlátszóak, és bár vannak rajtuk apró ajtók és ablakok, azokat nemigen használják kis lakóik. Elég, ha arra gondolnak, hogy bent vannak a házban, és hopsz, már benn is teremnek. Az ablakokat csupán kedvenc, ki-bebújós játékukhoz használják, ami abból áll, hogy egyetlen szökkenéssel kell átbújniuk a szűk ablaknyíláson. Az a legügyesebb, aki a leghamarabb bújik át rajta. A győztes ilyenkor önfeledten bukfencezik a levegőben, gyöngyöző kacagással bíztatva a többieket, hogy kövessék a példáját.
Akkor is éppen ezt játszották, amikor Őrzel megérkezett Röpkével a Lombpalotába, a tündérek királyának otthonába, ahol a kis tündér lakott. Mert nem más volt ő, mint Tárdusnak, a tündérek királyának egyetlen leánykája. Tárdus különösen elszomorodott, amikor megtudta mi történt, hiszen járatos volt a tündértörvényekben. A tündérek törvényei szerint szigorú büntetésben részesül az, aki megszegi az emberekkel való érintkezés szabályait. S mivel Röpke így tett, meg kell jelennie a Tündértanács előtt.
A tanács tagjai a legöregebb tündérek voltak. Ők még abban az időben születtek, amikor a tündérek és az emberek egyetértésben munkálkodtak. Ekkor még minden ember látta a tündéreket, akik beengedték őket birodalmuk valamennyi királyságába: az erdők rejtekében lévőkbe, a vizek felszínén úszókba, a felhők fölött lebegőkbe és a tüzek lángkapuin túl fénylőkbe. Azóta sok ezer év telt el, és minden megváltozott. Már nem segítik egymást az emberek és a tündérek. Sőt, az emberek már el sem hiszik, hogy tündérek egyáltalán léteznek.
Röpke megszeppenve állt a Tanács előtt, zöld sziromruhája szélét gyűrögette, és bizakodva várta a bölcs tündérek döntését. Ekkor Szíriosz, a legöregebb tündér szólalt meg:
-    Röpke! Őrzel figyelmeztetései ellenére, folyton csiklandoztad az emberek orrát, tüsszentésre ingerelve őket. Pedig az emberekkel való érintkezés szabályai szerint az ilyesmi szigorúan tilos! Veszélybe sodortad magad. Mégsem büntetünk meg. Éppen elég büntetés neked az, hogy letörött a szárnyad. Így csak a fák alsó ágáig tudsz felkapaszkodni, a Lombpalotáig sajnos nem.
-    De hát a tündérek szárnya újra kinő! – vágott Szíriosz szavába Röpke.
-    Igen. De nem magától. Csakis a jócselekedetektől – helyesbítette a bölcs tündér, és hozzátette - elküldünk most téged, hogy visszaszerezd a szárnyad, és újra közénk tartozz. A feladatod az lesz, hogy a sok megcsiklandozott ember közül egynek meg kell nyitnod a szívét a természet szeretetére. És ahogyan az egyre több növényhez és állathoz tud szeretettel fordulni, úgy nő ki a szárnyad is. Ha teljesíted a küldetésedet, újra fel tudsz emelkedni a Lombpalotába.
Szírioszt hallgatva a tündérkirály észrevétlenül elmorzsolt egy könnycseppet, majd így szólt kislányához:
-    Ne félj, kicsi Röpke! A varázstudományod nem veszítetted el. És nem kell egyedül menned. Őrzel elkísér téged. De ne feledd: óvatosan közeledj az emberekhez, mert a szívük kemény, magányos és félelemmel teli.  
Tárdus búcsúzóul egy csókot lehelt leánya homlokára, és Őrzelt szólította. Az angyal azonnal a kis tündér mellett termett, szárnyaira emelte őt, és meg sem álltak egy gyönyörű erdei tisztásig.

www.fenyhazkiado.hu 

Héjja Edit